A Férfienergia egy remek és társadalmilag egyelőre felmérhetetlen fontosságú kötet. Azok számára akiknek Böjte Csaba vagy Kassai Lajos ajánlása önmagában elégséges, hogy megvásárolja és elolvassa, az tegyen úgy. Nem fognak csalódni. Azok, viszont, akik eredendően tartózkodnak a tudományosan nehezen kategorizálható non-fiction jellegű motivációs könyvek olvasásától, jó lenne, ha adnának egy esélyt.

Azok, akik vagyunk és az, ahogyan élünk az egy sokmillió éves evolúciós folyamat eredménye. Azok az erők, amelyek következtében egy példátlanul sikeres fajként és együttműködő kulturális csoportként (a nyugati civilizáció elmúlt 500 éves története egy példátlan sikertörtrénet) benépesítettük bolygónkat, továbbra is működnek. De nem csak benépesítettük, hanem civilizációs vívmányaink (Piagazdaság, Állam, Technológia) segítségével alapvetően megváltoztattuk környezetünket úgy természeti, mind társadalmi értelemben.

Ezt a nagy változást nevezték el az idők során ipari forradalomnak, Második Hullámnak vagy éppen Első Gépkorszaknak és melynek hatásai ma már jelentős környezeti és társadalmi válságok formájában IS jelentkeznek. A legjelentősebb társadalmi válság a nyugati civilizációban az elöregedés, mely alapjában fenyegeti a gazdasági berendezkedésünket, de megemlíthetjük, a civil társadalom, a hagyományos nyugati társadalmi (önszerveződő) intézmények elgyengülését is.

Mindezt azért írtam le, hogy érzékeltessem: az, hogy hímek, férfiak és férfi társadalmi szerepek vannak, evolúciós szükségletek, alkalmazkodási kényszerek eredménye. Ha ezek a kényszerek megváltoznak, a hagyományos férfi szerepeket gépek, állami intézmények és nők is kezdik elfoglalni, visszahathat nemcsak a férfiak közérzetére, jellemére, hanem puszta létükre is. Ezzel pedig a társadalom összteljesítménye, önszerveződése és alkalmazkodási képessége gyengül.

Cikkek, elemzések, tudományos munkák sora elemezi ezt a jelenséget, de elég csak arra a nők által sok helyen feltett kérdésre gondolni, hogy „Hol vannak a férfiak?”. Hol vannak azok, akikhez férjhez lehet menni, akikkel családot lehet alapítani, akiktől nem kell elválni (a válókeresletek 70%-át nők adják be)?

A férfiaknak tehát alkalmazkodni kell egy új világhoz (mely közben egy újabb, poszt-indusztriális, fázisba lépett), melyben alapvetően mindenki szabad, ezért nincsenek olyan társadalmi minták és fogódzók, amelyek ezt az alkalmazkodást segíteni tudják. Az alkalmazkodást a szó klasszikus értemében kell érteni: úgy változtassuk a viselkedésünket, hogy alapvetően önazonosak maradunk, nem pedig úgy, hogy bió-diszlet leszünk egy olyan társadalomban, amely nem értékeli azt, amire egy „átlagférfi” képes.

Az iparosodás óta az apák legtöbbször házon kívül vannak, vagy már eleve elváltak tőlük, a fiúkat női pedagógusok nevelik, el lehet vonulni a videójátékok és a pornó virtuális világába és katonai/társadalmi szolgálat sincs már. Nem erre mondják azt, hogy „tökéletes vihar”?

Gyakran hallani olyant, hogy ez egy természetes folyamat, nincs mit vele kezdeni, hadd hulljon a férgese. Igen, de ha a nőket megkérdezzük, hogy a saját egyéni boldogságuk szempontjából is, milyen férfiakat szeretnének látni a társadalomban, akkor a könyv hétteréül szolgáló Férfiak Klubjának több mint 8 ezres felmérése azt mutatja, hogy még mindig szükség van a hagyományos erényeket felmutató férfiakra, apákra, férjekre. Olyanokra, akikkel nőként tudnak együttműködni, akik bizonyos terheket le tudnak venni a vállukról. Ez az igény, bizony szembe megy az egyenlő képességeket, társadalmi státuszt célnak kitűző haladó társadalmi ideológiákkal. Ezért, mivel a nők hangos kisebbségének fontosabb a verseny és a státusz, a nők többségének természetes igényei háttérbe szorulnak.

Mi a teendő?

Nem lehet más, mint az, hogy társadalmi szinten, nem csak hagyományos közösségek szintjén (azok, akiknek Kassai Lajos vagy Böjte Csaba neve hitelesen cseng) újra be kell indítani azoknak a kulturális mintáknak az elterjesztését, melyek újra vonzóvá teszik azt a férfi életformát, mely felelősséget képes vállalni nem csak saját magáért, hanem családjukért, és a társadalom önszerveződéséért is.

A Férfienergia (és a Férfiak Klubja) ennek a folyamatnak tud a katalizátora lenni. Minél többen (nők és férfiak) gondoljuk ezt és teszünk ennek érdekében, annál többet teszünk a társadalom szétzilálódása és az elöregedés ellen, végső soron egy jobb világért.

Zárásképpen meg kell még említenem, hogy bár az ipari társadalom alkalmazkodási kényszereit nyögjük, lassan tényleg már a következő nagy fázis (az információs társadalom, a Harmadik Hullám a Második Gépkorszak, posztkapitalizmus, stb.) fogja meghatározni az életünket, mely sok modernizációs nyavajától fog megszabadítani (pl. több lesz a szabadidő), de alapjába véve további alkalmazkodást fog igényelni részünkről. De ezekre a megoldásokra is könnyebb lesz rábukkanni, ha már társadalmi méretekben tudunk felelős férfiakként együttdolgozni.