Románia választott. Más politikát szeretne sokmillió honfitársunk. Mi is kinyilvánítottuk, hogy a korrekt bratyizás helyett megalkuvásmentes, de konstruktív építkezést szeretnénk.

Az első forduló előtt hosszasan írtam arról, hogy miért lenne fontos az, hogy - az első fordulóban számunkra valódi tét nélküli - román elnökválasztást a romániai magyar közösség arra használja, hogy 25 év után végre politikailag újramozgósítsa magát. Hiszen politikai viták nélkül nincs esély valódi konszenzusra. Valódi konszenzus nélkül meg nincs esély valódi érdekérvényesítésre.

Persze az első forduló eredménye csak azt mutatta meg, hogy mennyire fordítva ülünk a lovon: az érdekképviselet diktálja az érdeket és nem fordítva! A farok csóválta a kutyát! Ennek következtében Bukarestben „alkupolitizáló” RMDSZ-el szemben értékelhetetlen eredményt ért el az transzilvanista gondolat mentén konstruktívan politizáló EMNP.

A második forduló előtt ismét hosszasan írtam (ezúttal románul) arról, hogy a román állam rendszerhibáinak egyformán áldozata minden „pre-modern” Romániát elutasító állampolgár, de haszonélvezője a teljes politikai „elit” benne a 18 éve különböző kormányokban szerepet játszó RMDSZ-el. Arról is írtam, hogy ez az RMDSZ legitimációját, a „minél rosszabb annál jobb" logikát kikényszerítő rendszer, mindig tüske lesz Románia modernizációs törekvéseiben, így összromán modernizációs érdek ennek a helyzetnek a megoldása. Arra is kitértem, hogy a modernizáció („lucru bine facut”) bizony nihilista és ere Ponta jól rájátszott azzal, hogy ő nem „dolgoknak” hanem „embereknek” kampányol.

Mivel Ponta ennek a rossz rendszernek a fenntartását tűzte zászlajára, Johannis a fenti feltételekkel való támogatása maradt az egyedüli lehetőség. Még olyan modernizációkritikusoknak is mind én, mert úgy látom – teszem most hozzá -, hogy a modernizációt csak a kiteljesítésével, a vívmányainak széleskörűen elérhetővé tételével lehet csak meghaladni, nem a polgárok anyagi és politikai függésben való tartásával.

Második fordulóban tehát a „bárók”, a „bratyik” és görög-keleti egyház Romániája a regionális különbözőségeket elismerő, de modernizációs törekvésekben mostanra (főleg a nyugati emigráció miatt) konszenzust teremtő Romániával állt szemben.

Meglepetésemre a „diszpóra” és a végre lelkiismerete szerint szavazó magyarság megmutatta, hogy a „máhála” és a manele, mellett a „burg” és „brasovánka” is egyenlő jogokat érdemel és olyan elnököt szavazott meg, aki bár retorikailag nagyobb román a románoknál, a vallását és erdélyi szász beágyazottságát soha nem tudja, de szerintem nem is akarja majd levakarni magáról.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy nemcsak Erdély és az identitását büszkén valló Bánság, hanem a magát Bukovinaként hirdető Szucsáva és a történelmileg különutas Dobrudzsa is Johannis mellett tette le a voksát.

A helyzet világos. 25 év után egy más Romániát akarnak román honfitársaink. Kérdés, hogy Johannis képes lesz-e ezt az országépítést levezényelni (komoly fenntartásaim vannak a politikusi képességeivel kapcsolatosan függetlenül az elkerülhetetlen kampányretorikától) és a magyarság milyen részt fog magának ebben a munkában elvállalni.

Lehet, hogy vége az alulpolitizálásnak és itt az építkezés ideje? Ha igen, akkor az RMDSZ, hogyan tud továbbra is érdekképviselet lenni mikor 25 év alatt egy pillanatig sem csinált mást, mint alkudozott? Olyan értékelhető politikusok mind Antal Árpád és Borboly Csaba úgy tűnik, hogy értik a demokrácia logikáját, de vajon megvan-e az az érdekérvényesítő képességük, hogy a szövetséget a belső és külső építkezés fele kormányozzák esteleges gazdasági érdeksérelmek ellenére?

Mi lesz az EMNP és az MPP szerepe? Új konszenzus, új szövetségi, újfajta érdekképviselet? Olyan, amelyiknek nincs „saját” érdeke, hanem képes meghallani és képviselni a közösség valós érdekeit?

Ahogy román honfitársaink újra reménykednek, nekünk is jogunk van újra felfedezni a remény izét. Mert csak a remény tud elég energiát adni az új összefogáshoz és az építkezéshez.